DOUGLAS ADAMSnek, a Galaxis Utikalauz Stopposoknak című ötrészes trilógia szerzőjének igen jó érzéke volt a társadalomkritikához. A történet a következő bevezetővel kezdődik:
"Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a következő problémával küzd - vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.
Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük
nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk.
Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból.
Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.
Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezéséről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett."

És a robotűrhajó, ami a gyíkokuralta bolygó követe:) :

"Leszállt és figyelmen kívül hagyta azt, ami alatta volt, így jelentős mennyiséget szétlapított a világ legdrágább ingatlanaiból. A legtöbb ezek közül a Harrodsé volt.
A dolog masszív volt, közel egy mérföld széles és néhányan azt mondják, matt
ezüstszínű, rozsdafoltos és megperzselt. Külseje sebhelyektől torzított, amiket számtalan gonosz űrháborúban szerzett az emberiség által nem ismert Napok sugarainak fényében.
Egy fedélzeti ajtó kinyílt, szétzúzta a Harrods Food Hall-t, lerombolta a Harvey Nicholst és a sanyargatott építmény egy utolsó csikorgó sikoltással ledöntötte a Sheraton Park tornyát.
A csészealj belsejéből egy vérfagylaló csattanás és szaggatott dübörgés hallatszott, majd kilépett egy óriási, száz láb magas ezüst robot és lemasírozott a lépcsőn. Felemelte az egyik kezét.
- Békével jöttem - mondta, majd egy újabb csikorgás után hozzátette: - Vezessetek a Gyíkotokhoz.
Ford Prefectnek erre is volt egy magyarázata, amint Arthurral ültek és nézték a véget nem érő fantasztikus híreket a tévében. A hírek semmi másról nem szóltak, csak hogy a dolog ennyi kárt okozott ami annyi billió fontba kerül, és megölt ennyi és ennyi embert, majd pedig elmondták az egészet elölről, mivel a robot semmi mást nem csinált, mint ott állt egy picit ingadozva és rövid, érthetetlen üzeneteket ismételgetett.
- Egy nagyon régi demokráciából jött - mondta Ford.
- Úgy érted, a gyíkok földjéről?
- Nem - mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán. - Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
- Furcsa - mondta Arthur. - Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
- Azt mondtam - válaszolta Ford. - Az is.
- Nos... - mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül - miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
- Ez isten bizony nem jut az eszükbe - mondta Ford. - Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
- Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
- Ó, igen - mondta Ford egy vállrándítással - természetesen.
- De - és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni - miért?
- Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem - válaszolta Ford -, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined?
- Mi?
- Azt kérdeztem - mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott -, hogy van-e itthon gin?
- Megnézem. Mesélj még a gyíkokról.
Ford ismét vállat vont.
- Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velük - mondta. -
Természetesen a gyíkok igazán rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell mondania."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.